Még el sem dicsekedtem legújabb szerzeményemmel, a csodálatos
Ultimate Crafter's Companion nevű hiperszuper, sokrétű kreatív eszközzel. Már régóta kerestem Magyarországon scoring pad-et (egyszerűen nem tudom, minek fordítsam... papír hajtogatását elősegítő eszköz) és papírvágót, amivel egyszerűen, pontosan lehet papírt egyenes vonalban szabni - ez egyesíti a kettőt, és még sok más dolgot is lehet csinálni vele.
 |
| Na erről van szó |
 |
| Kicsomagolva |
A mai "költeményemhez" nem is fogok mást használni, csak ezt a lila gyönyörűséget, papírt, ragasztót és formalyukasztót. Ja, és pecsétet.
Ma olvastam, hogy megkezdődtek az érettségik, ez pedig azt jelenti, hogy itt a ballagás-szezon. A ballagással pedig szorosan összefügg a pénzajándék. Lássuk be, elég személytelen és fantáziátlan, de van, hogy még mindig ez a jobb választás, mint venni valamit, amit aztán a delikvens soha nem fog használni. Viszont szerintem maga az esemény nagyon ciki tud lenni: mert hát hogyan is adjuk át a pénzt? Egy óvatlan pillanatban becsusszantjuk a megajándékozott zsebébe, ha ügyesek vagyunk belerejtjük a tenyerébe... gáz ez az egész dugdosás. És itt lép színre a pénzátadó boríték. Szép, ízléses, egyedi, személyes. Apróság, mégis mennyivel más egy ilyenben átadni a pénzt, mint a fent vázolt szituációban, nem?
A borítékhoz két különlegesen szép papírt használok, ami sajnos a képeken nem látszik túl jól. Az alap egy gyöngyházfényű, vajszínű vékony karton, a másik papír pedig egy aranyló zöld domborított lap. A kettő együtt igen elegáns érzetet kölcsönöz majd a kész remekműnek. Természetesen más szín- és papírkombinációval is elkészíthető a boríték, attól függően, hogy milyen alkalomra vagy kinek szánjuk.
 |
| Papírok |
- A vajszínű papírt hosszában kettévágom (21 cm széles, tehát 10,5 cm-nél). Eddig egész egyszerűen vonalzót és szikét használtam ehhez a művelethez, szóval akinek nincs ilyen jó kis gépe, mint nekem, az se keseredjen el, máshogy is meg lehet oldani a dolgot. A borítékhoz a papírnak csak az egyik felére van szükség, a másikat félreteszem, majd valami máshoz később felhasználom.
 |
| Papír kettévágása |
- A levágott papírt két helyen behajtom: először 7,5 cm-nél, majd +10 (azaz 17,5) cm-nél, majd +3,5 cm-nél (azaz 21 cm-nél) levágom. Ezek nem kötelező méretek, el lehet térni tőle, az a lényeg, hogy összehajtogatás után az alsó és a felső lappantyúnál legyen pár centi átfedés. A scoring pad-et arra használom, hogy a hajtogatott élek szépek legyenek. Helyette jó az is, ha szikével vagy kifogyott golyóstollal (vonalzó mentén) kicsit végigkarcoljuk a vonalat, majd úgy hajtjuk be.
 |
| Első hajtás |
 |
| Itt kell majd levágni |
 |
| Kész az alap |
- Kiszabom az alapra ragasztandó mintás papírdarabokat. Ehhez először kettévágom a zöld lapot úgy, hogy az egyik darabja 9,5 cm széles legyen, majd abból levágok egy 6,5, egy 9 és egy 2,5 cm-es csíkot (mindenütt 1-1 cm-rel vékonyabb, mint az alap megfelelő oldala).
 |
| Mintás papír szabása |
 |
| Levágott darabok |
- A boríték felső sarkait és a rá ragasztandó mintás lap két sarkát egy speciális formavágóval lekerekítem. Ez is új szerzemény, és ezt is sokáig kerestem Magyarországon, de nem találtam, úgyhogy végül az ebay-ről rendeltem meg (angolul corner punch a neve). Igazából ezek a kis eszközök azon kívül, hogy az ember kényelmét szolgálják, azt az érzetet is keltik (mármint bennem, mint készítőben), hogy profi vagyok, mert profi eszközökkel dolgozom. És már csak ezért az érzésért is megéri :) De mint már sokszor írtam, ezek mindegyike helyettesíthető házi módszerekkel. A saroklekerekítés pl. ollóval is nagyszerűen megoldható.
 |
| Saroklecsippentés |
- A domborított papírt felragasztom az alapra. Mostanában legtöbbször ragasztó stiftet használok, mert nem folyik, nem üt át a papíron, és ha mellé is megy, teljesen átlátszóan szárad.
 |
| Első |
 |
| Második |
 |
| Harmadik |
- Szintén gyakran használom mostanában a kétoldalas ragasztószalagot, mert erősen tart, nincs vele maszatolás és pillanatok alatt összetapasztom azokat a felületeket is, amiket hagyományos ragasztóval kínszenvedés összepasszintani. Egyetlen probléma, hogy baromi drága, egy kis tekercs 1000 Ft fölött van, és elég hamar fogy. Mondjuk hobby boltban vettem, ahol az ilyen dolgok közismerten aranyárban vannak, szóval ha valaki tudja, hogy hol lehetne kétoldalas ragasztószalagot olcsón venni, az szóljon.
Tehát levágok két darabkát a kétoldalas ragasztószalagról, az alap aljára ragasztom, lehúzom a védőfóliát és az alap alját a közepére nyomom. Talán mondanom sem kell, hogy akinek csak sima, folyékony ragasztója van otthon, az is tökéletes a művelethez.
Össze is állt a boríték forma.
 |
| Ragacsolás |
 |
| Boríték összeállítva |
- Jöhet még egy kis díszítés. Fogok két hullámos szélű formalyukasztót, egy másfél és egy 1 inch átmérőjűt (1 inch kb. 2,5 cm). A nagyobbikkal a vajszínű, a kisebbikkel a zöld lapból vágok ki egy-egy kört. Na ezt nem tudom, hogy csinálnám meg lyukasztó nélkül. Azt tudom elképzelni, hogy akinek nincs ilyen otthon, az csinálja meg ezt a díszítést sima körként, azt egyszerű ollóval kivágni.
 |
| Formalyukasztók |
 |
| Kivágott formák |
- A két kört egymáshoz ragasztom.
 |
| Körök összeragasztva |
- A köröket a boríték lezárójaként a felső részre ragasztom.
 |
| A kész boríték |
- A borítékom ezzel kész is van, de maradt egy kis vajszínű papírdarabom, abból készítek bele egy kísérőkártyát. Először is a széleit egyenesre levágom.
 |
| Ebből lesz a kísérőkártya |
- A sarkait levágom kerekre (formavágóval vagy ollóval).
 |
| Lekerekített sarkok |
- Hogy ne legyen olyan üres, pecsételek rá valami alkalomhoz illő mintát, a dombornyomott papír színével megegyező (vagy legalábbis hasonló) tintával. Ballagásra pont passzol is a könyv szemüveggel. A fényes lapra való pecsételéskor arra kell figyelni, hogy a minta ne maszatolódjon el. Lehet kapni speciális, fényes felületre való tintapárnát, célszerű azt használni.
 |
| Pecsételés |
 |
| Könyv szemüveggel |
- Kész. Ugye, milyen szép lett?
 |
| Pénzátadó boríték kísérőkártyával |
