Nyomda linóradírból

A linóradír és a linómetszés felfedezése új távlatokat nyitott számomra az otthoni pecsételő gyártásban. Maga a technológia csak számomra új, kreatív háziasszonyok már évtizedek óta használják a konyha linóleumozásából megmaradt lapokat minta sokszorosítására. A wikipedia szerint a 19. század vége óta ismert ez a technika.
A linóradírt tömb formában lehet kapni, jóval vastagabb, mint egy átlagos konyhába való linóleum lap, viszont így könnyebb kezelni a pecsételéskor (ha elfogynak a tömbjeim, azért valószínűleg ki fogom próbálni a hétköznapi linóleumot is, mert ez így piszok drága). Nagyobb kreatív boltokban nem láttam sehol, ezért az Internetről rendeltem a speciális, linómetsző késsel egyetemben.

Linóradír tömb és linómetsző kés

Az anyaga valóban olyan kis radír-szerű, viszont sokkal könnyebb megmunkálni, mint egy radírt, valahogy könnyebben csúszik benne a kés. Ami igazából nem is kés, hanem egy speciálisan kialakított hegyes valami, amivel ki lehet kapargatni a minta körül a felesleges linóleumot.
Így készül a pecsételő (először célszerű valami egyszerű kis mintával próbálkozni):

1. A kívánt mintát kinyomtatom, vagy megrajzolom. Fontos, hogy ezen a rajzon rendes állásban (azaz ne tükörképben) szerepeljen a minta. Ahogy itt látom, olyan lesz majd a pecsételt lenyomat.



Ez lesz a pecséten

2. A mintát puha grafitceruzával átrajzolom.



Grafittal átrajzolva

3. A papírt megfordítom és rányomkodom a linóradír tömbre. A ceruza végével át is dörzsölgetem. Ajánlatos a színezett felén dolgozni, ez a vékony réteg azért van a tömbön, hogy elüssön a már kimetszett részektől és jobban látszódjon a minta.



Így kerül a minta a tömbre

4. Mikor leveszem a lapot a tömbről, a minta nagy része ottmarad. Ez a tükörképe az eredeti mintának, de ha pecsételem, az a tükörkép tükörképe lesz, azaz az eredeti.



Minta

5. Filctollal átrajzolom a vonalakat, amit körül kell metszeni.



Körberajzolva

6. Hogy könnyebb legyen kezelni a tömböt, szikével levágom akkorára, hogy csak a minta maradjon rajta.



Körbevágva

7. Jöhet a kemény munka. A linómetsző kés segítségével kivésem, kikapargatom a felesleges részeket. Ez a minta nem túl szofisztikált, elég hozzá egyféle kés, de ennél bonyolultabbakhoz azért célszerű különböző vastagságú és célú szerszámokat használni.



Linómetsző kés



Metszés közben



Minta kivésve

8. Ha úgy vélem kész, akkor csinálok egy próba-pecsételést. Ez megmutatja hol kell még esetleg farigcsálni, és ott korrigálom. Addig pecsételek-korrigálok, amíg szép nem lesz a pecsételt minta. 

Próba nyomat

Ha már úgyis lendületben vagyok, még gyorsan csinálok két másik pecsételőt, az elefántost a házikó másik oldalára, hogy anyagot spóroljak.Igaz, hogy azon nincs színes réteg, de ha rendesen megrajzolom filctollal a mintát, így sem nehéz kifaragni. A másik pedig egy Spenótka :) Ezt még lehet finomítani, mert a betűket azért elég nehéz precízen kifaragni.

Elefánik

Spenótka

Jegyzetfüzet re-design

Informatikus társaimmal ellentétben én még nem felejtettem el kézzel írni, sőt, ha tehetem, akkor nem gépen pötyögök, hanem szép, mintás füzetkékbe írogatok. Az ilyen jegyzetfüzetek a papírboltokban meglehetősen drágák, ezért kitaláltam, hogy százforintos boltban veszek olcsó füzetet és azt kidekorálom.

Az eredeti füzet

1. Az eredeti füzet a spirálozásnál kékes árnyalatú, ezért kék alapot választok, az nem fog annyira elütni tőle (a spirálnál elég nehéz lenne bevonni papírral a borítót). Ezen kívül kell még mintás scrapbook papír is (akarton is jó, vagy akár a csomagolópapír).



Ezekkel vonom be a füzetet

2. Megmérem a füzet szélességét és hosszát úgy, hogy a spirálos részt nem számítom bele.
3. Az egyszínű kartonból levágok két, méretben egyező darabot, a mintás papírból pedig fél-fél centivel kisebbet.





Papír mérése és vágása



Levágott papírlapok

4. A mintás papírt ráragasztom az egyszínű kartonra.



Összeragasztva

5. Elég sanyarú sorsuk van a füzeteknek nálam (táskába pakolom, cipelem magammal, gyűrögetem), ezért strapabírónak kell lenniük. Hogy a borítás ne essen le az eredeti fedélről, jó erősen kell ráragasztani. Az egyszerű papírragasztó nem elég, viszont lehet kapni kétoldalú ragasztószalagot, ami viszonylag jól tart, másik előnye, hogy mivel nem nedves, ezért nem púposodik fel tőle a papír. Tehát az előkészített mintás papírokat ráragasztom a füzet borítójára (az elsőre és a hátsóra is).



Ragacsolás



Füzet beborítva

6. Kell még az elejére valamilyen címke, erre két ötletem is van. Ahhoz, hogy eldöntsem, melyik tetszik jobban, kivágom mindkettőt és ragasztás nélkül rápróbálom a füzetre. Az első egy hullámos karton alapon ovális, a másik pedig lekerekített négyzet alakú, amin szalagot lehet átfűzni.



Első verzió



Második verzió

7. Az elsőt választom, úgyhogy az oválisokat ráragasztom a füzetre. Kész.

Dekorált füzet