Karácsonyi teafilter tartó - az első videóm!

Már régóta érlelődik bennem a gondolat, hogy videót csináljak kreatív ténykedéseimből, és íme! Elkészült az első. A minősége nem túl jó, mert a fényképezőm MOV formátumba ment, ami nagyon nagy, úgyhogy ezt át kellett konvertálnom, viszont így elég gyatra kép- és hangminőséget kaptam. Ha valakinek van jó ötlete, mit használjak és hogyan a konvertálásra, szóljon!
Itt egy kép a teafilter tartóról:

Karácsonyi ajándék teafilter tartó

És a videó:

Menü-tábla

Még a nyaralás alatt merült fel az ötlet, hogy ezentúl előre megtervezzük a heti menüt, kitűzzük egy táblára, így mindenki jelezheti a kívánságát, pl. nem ér váratlanul csütörtök este 8-kor, hogy Minike spagettit akar enni. Az ötletet tett követte, így született meg ez a színes menü-tábla.
Vettem egy nagy préselt papírképkeretet az egyik hobby boltban (egy olcsó IKEÁ-s fa képkeret ugyanúgy megteszi) és néhány ív parafa lapot az OBI-ban.

Parafa lapok, képkeret

Szükség lesz még akrilfestékre, mintás szalvétára, decoupage ragasztóra, és ragasztópisztolyra (vagy bármi más, jó erős ragasztóra).

1. Kettészedem a keretet, a felső része alá újságpapírt terítek (hogy ne kenjem össze az asztalt) és lefestem akrilfestékkel. Az akrilfesték azért jó, mert száradás után vízálló, nem kenődik. Célszerű világos alapszínt választani, amivel majd a decoupage-olt minta egybeolvad.



Alapozva

2. Megvárom, míg megszárad, majd újra átfestem. Ismét megszárítom.
3. Jön a decoupage. Erről a technikáról millió oldal található az Interneten, ezért nem is fejtegetném bővebben. A lényeg röviden: szalvétából kivágok különböző zöldség mintákat. A szalvétának (ami általában 3 rétegből áll) csak a legfelső, hártyavékony rétegét használom fel. Decoupage ragasztóval bekenem a felületen azt a részt, ahova a minta kerül, arra rátapasztom a vékony papírt, majd ezt felülről is átkenem ragasztóval, közben az ecsettel kisimítom az átázott papírt. A decoupage ragasztó alapállapotban folyékony, fehér matéria, száradás után pedig átlátszó, fényes, ezért nyugodtan lehet kenni a felületre, viszont célszerű lekenni a nem mintás részeket is, hogy mindenütt egységes, fényes legyen.



Szalvéták



Decoupage



Minta rásimítva

4. Felragasztom az összes mintát és a keretet félreteszem száradni.



Keret

5. Egy parafa lapot levágok akkorára, mint a keret.



Parafa

6. Ragasztópisztollyal (vagy bármilyen más, atomerős ragasztóval) felragasztom a parafalapot a keret hátlapjára. A parafalapra pedig a már megszáradt előlapot.



Ragasztópisztoly

7. Ceruzával 8 egyenlő részre osztom a parafát. Minden egyes napra jut egy rubrika, illetve az utolsón lesz a tartó szütyő.



Rubrikák

8. Egy kék kartonlapról levágok néhány centivel nagyobb darabot, mint a jobb szélső rubrika. A képen látható módon beosztom.



Ez lesz a szütyő

A vonalak mentén összehajtogatom és a parafára ragasztom. Ebben fogom majd tárolni a menükártyákat. A tábla ezzel kész is van.



Menü tábla

A kedvenc ételeink nevét kinyomtatom, kis kártyákat vágok és kész is! 

Ételkártyák

A kész mű

Corn-flakes tároló üveg

Valamiért a corn-flakes-eket és mindenféle reggeliző pelyheket legalább 4x akkora dobozba csomagolják, mint amekkora tartalom van bennük, így kiskonyhás háziasszony lévén jogos az igény, hogy felbontás után átpakoljam valami helytakarékosabb tárolóba. Tehetném egyszerű műanyag dobozba is, de akkor nem mutatna olyan jól a polcomon, ráadásul csomó befőttes üvegem van, amit nagyszerűen lehet dekorálni.

1. Fogok egy ív scrapbook papírt és az alsó feléből levágok egy csíkot. Nem feltétlenül kell scrapbook papírt használni, megteszi bármilyen mintás papír is, azért túl vastag ne legyen, mert akkor nem követi majd olyan szépen az üveg ívét. A lényeg, hogy a papírcsík körbeérje majd az üveget.



Papírcsík

2. A befőttes üveg tetejét lecsavarom, a maradék papír (tehát nem a levágott csík) hátoldalán ceruzával körberajzolom.



Befőttes üveg teteje

3. Körzővel rajzolok még két másik kört az első köré, kb. annyival legyenek nagyobbak, mint a befőttes üveg tető magassága. Hogy a körző ne szúrja át a lapot, összehajtogatott papírdarabot teszek a hegye alá.



Körző

4. A külső vonal mentén kivágom a kört.



Kör

5. Vékony háromszög alakban végig bemetszegetem a lapot a belső körig.



Bemetszés



Körbevágva

6. Kétoldalú ragasztó segítségével beleragasztom a tetőt a papírkör közepébe. Bármilyen más ragasztót is lehet használni, nekem most ez tűnt a legkényelmesebbnek.
7. Miután a fedő odaragadt, felhajtom az oldalsó fülecskéket.



Fülecskehajtogatás

8. A felhajtott fülecskéket ragasztóval odarögzítem a fedő oldalához. Ez lehet szintén kétoldalú ragasztó, vagy vékonyan felkent hobbiragasztó. Amíg meg nem szárad a ragasztó, egy vastag befőttes gumival rászorítom.



Befőttes gumival rászorítva

9. A papírfülecskék kilógó részét a tető belseje felé hajtogatom. A biztonság kedvéért kicsit megragasztgatom, akár le is lehetne vágni. Amíg szárad a ragasztó, a tetőt rácsavarom az üvegre.



Befelé hajtogatás

10. Az 1. lépésben levágott papírszalagot összeragasztom az üveg körül. Nem kell végig beragasztózni, elég a két végét összetapasztani (kicsit szebben, mint nekem sikerült :) ).



Papír az üveg körül

11. Leveszem a befőttes gumit a tetőről, és szalagot kötök a helyére. Hogy a szalag biztos rajta maradjon, célszerű ráragasztani.



Készül a masni

12. Kész. Megtöltöm az üveget és a polcra állítom.

Üveg megtöltve

Nyomda linóradírból

A linóradír és a linómetszés felfedezése új távlatokat nyitott számomra az otthoni pecsételő gyártásban. Maga a technológia csak számomra új, kreatív háziasszonyok már évtizedek óta használják a konyha linóleumozásából megmaradt lapokat minta sokszorosítására. A wikipedia szerint a 19. század vége óta ismert ez a technika.
A linóradírt tömb formában lehet kapni, jóval vastagabb, mint egy átlagos konyhába való linóleum lap, viszont így könnyebb kezelni a pecsételéskor (ha elfogynak a tömbjeim, azért valószínűleg ki fogom próbálni a hétköznapi linóleumot is, mert ez így piszok drága). Nagyobb kreatív boltokban nem láttam sehol, ezért az Internetről rendeltem a speciális, linómetsző késsel egyetemben.

Linóradír tömb és linómetsző kés

Az anyaga valóban olyan kis radír-szerű, viszont sokkal könnyebb megmunkálni, mint egy radírt, valahogy könnyebben csúszik benne a kés. Ami igazából nem is kés, hanem egy speciálisan kialakított hegyes valami, amivel ki lehet kapargatni a minta körül a felesleges linóleumot.
Így készül a pecsételő (először célszerű valami egyszerű kis mintával próbálkozni):

1. A kívánt mintát kinyomtatom, vagy megrajzolom. Fontos, hogy ezen a rajzon rendes állásban (azaz ne tükörképben) szerepeljen a minta. Ahogy itt látom, olyan lesz majd a pecsételt lenyomat.



Ez lesz a pecséten

2. A mintát puha grafitceruzával átrajzolom.



Grafittal átrajzolva

3. A papírt megfordítom és rányomkodom a linóradír tömbre. A ceruza végével át is dörzsölgetem. Ajánlatos a színezett felén dolgozni, ez a vékony réteg azért van a tömbön, hogy elüssön a már kimetszett részektől és jobban látszódjon a minta.



Így kerül a minta a tömbre

4. Mikor leveszem a lapot a tömbről, a minta nagy része ottmarad. Ez a tükörképe az eredeti mintának, de ha pecsételem, az a tükörkép tükörképe lesz, azaz az eredeti.



Minta

5. Filctollal átrajzolom a vonalakat, amit körül kell metszeni.



Körberajzolva

6. Hogy könnyebb legyen kezelni a tömböt, szikével levágom akkorára, hogy csak a minta maradjon rajta.



Körbevágva

7. Jöhet a kemény munka. A linómetsző kés segítségével kivésem, kikapargatom a felesleges részeket. Ez a minta nem túl szofisztikált, elég hozzá egyféle kés, de ennél bonyolultabbakhoz azért célszerű különböző vastagságú és célú szerszámokat használni.



Linómetsző kés



Metszés közben



Minta kivésve

8. Ha úgy vélem kész, akkor csinálok egy próba-pecsételést. Ez megmutatja hol kell még esetleg farigcsálni, és ott korrigálom. Addig pecsételek-korrigálok, amíg szép nem lesz a pecsételt minta. 

Próba nyomat

Ha már úgyis lendületben vagyok, még gyorsan csinálok két másik pecsételőt, az elefántost a házikó másik oldalára, hogy anyagot spóroljak.Igaz, hogy azon nincs színes réteg, de ha rendesen megrajzolom filctollal a mintát, így sem nehéz kifaragni. A másik pedig egy Spenótka :) Ezt még lehet finomítani, mert a betűket azért elég nehéz precízen kifaragni.

Elefánik

Spenótka

Jegyzetfüzet re-design

Informatikus társaimmal ellentétben én még nem felejtettem el kézzel írni, sőt, ha tehetem, akkor nem gépen pötyögök, hanem szép, mintás füzetkékbe írogatok. Az ilyen jegyzetfüzetek a papírboltokban meglehetősen drágák, ezért kitaláltam, hogy százforintos boltban veszek olcsó füzetet és azt kidekorálom.

Az eredeti füzet

1. Az eredeti füzet a spirálozásnál kékes árnyalatú, ezért kék alapot választok, az nem fog annyira elütni tőle (a spirálnál elég nehéz lenne bevonni papírral a borítót). Ezen kívül kell még mintás scrapbook papír is (akarton is jó, vagy akár a csomagolópapír).



Ezekkel vonom be a füzetet

2. Megmérem a füzet szélességét és hosszát úgy, hogy a spirálos részt nem számítom bele.
3. Az egyszínű kartonból levágok két, méretben egyező darabot, a mintás papírból pedig fél-fél centivel kisebbet.





Papír mérése és vágása



Levágott papírlapok

4. A mintás papírt ráragasztom az egyszínű kartonra.



Összeragasztva

5. Elég sanyarú sorsuk van a füzeteknek nálam (táskába pakolom, cipelem magammal, gyűrögetem), ezért strapabírónak kell lenniük. Hogy a borítás ne essen le az eredeti fedélről, jó erősen kell ráragasztani. Az egyszerű papírragasztó nem elég, viszont lehet kapni kétoldalú ragasztószalagot, ami viszonylag jól tart, másik előnye, hogy mivel nem nedves, ezért nem púposodik fel tőle a papír. Tehát az előkészített mintás papírokat ráragasztom a füzet borítójára (az elsőre és a hátsóra is).



Ragacsolás



Füzet beborítva

6. Kell még az elejére valamilyen címke, erre két ötletem is van. Ahhoz, hogy eldöntsem, melyik tetszik jobban, kivágom mindkettőt és ragasztás nélkül rápróbálom a füzetre. Az első egy hullámos karton alapon ovális, a másik pedig lekerekített négyzet alakú, amin szalagot lehet átfűzni.



Első verzió



Második verzió

7. Az elsőt választom, úgyhogy az oválisokat ráragasztom a füzetre. Kész.

Dekorált füzet

Post-it dekorálva

A minap ücsörögtem az íróasztalomnál és arra gondoltam, milyen snassz már, hogy csak úgy ott van egy tömb post-it. És mivel épp nem volt energiám hosszabb lélegzetvételű műalkotáshoz, de valamit azért kreatívkodni akartam, jó ötletnek tűnt, hogy egy kicsit feldobjam.

1. Kiválasztok egy darab mintás kartont vagy scrapbook papírt, ami színben passzol a post-ithez. Milyen meglepő, nálam a rózsaszín dominál.



Mintás lap

2. Íves formavágóval körbevágok egy adag post-itet. Egyszerre kb. 5-6 lapot bír tökéletesen átvágni egy ilyen vágó, ezért több lépésben csinálom. Maradhatna akár négyszögletű is, de nem szebb így? Ha nincs kéznél formavágó, sima ollóval is lehet szegélyt vágni a lapokra.



Mintavágó



Post-it

3. A post-itnél egy mérettel nagyobb mintavágóval ugyanolyan ívet vágok a scrapbook papírból. Ez lesz az alátét.



Scrapbook papír vágása

4. Fehér kartonra pecsételek valamilyen kis mintát, virágot, lepkét, vagy ilyesmit. Kicsit merész, de zöld tintát használok, hogy feldobja a rózsaszínt.



Pecsételt virág

5. Körbevágom a virág (lepke, miegymás) kontúrját. Minő szerencse, épp van itthon olyan formavágó, ami ehhez a pecséthez való! :) Akinek nincs, használhat ollót.



Virág körbevágás előtt



Minden kivágva

6. Már csak a ragasztás van hátra. Először felragasztom a virágot a mintás alap tetejére, úgy, hogy felül félig lelógjon róla.



Virág felragasztva

7. Végül pedig az alapra ragasztom a post-it tömb legalsó lapját. És kész!

Post-it